Queen of Spades

Fandom: Hetalia
Páros: USUK
Műfaj: reggeli fluff (asszem)
Hossz: Drabble
Megjegyzések: Cardverse! AU, ahol a "királynő" nem igazán küzd női státusza ellen. Most már kéne hoznom valami újat, igaz? Megnyugtatásul: dolgozom a Galleria d'Arte-n, és írok egy Oroszország-központú kiborg AU-t (csak őt nem tudom kivel írjam össze, mert kicsit sok oroszos párosom van...). Meg egy SuFint. És még egy SuFint.









Arthur belebújt simulós fekete nadrágjába, lesimította keményített, halványkék mellényét és felkapta hosszított szövetkabátját, aztán egy, a tükörbe vetett, elégedett pillantással konstatálta, hogy a megjelenése határozottan alkalmas az Alfreddal eltöltendő reggelihez. Igen, tudta, hogy a fiú valószínűleg kócosan és pizsamában fog kikóvályogni a hálószobájukból, és szintén az öltöző helyiség meglátogatása nélkül fog levánszorogni az étkezőbe, de hát kinek a feladata jól kinézni, ha nem a hitvesének? (Ennél a gondolatnál egyrészt elmosolyodott, másrészt elszörnyedt az idő változtató hatásán; ha pár éve megkérdezték, hogy mit gondol a férjéről, hát minimum ráuszította a mágikus barátait, most meg már büszke is a "feleség" titulusára? Ajj...)

Tehát fogta magát, elindult lefelé és hagyta arcára ülni azt a mosolyt, amit hosszú ideig próbált leplezni a hiperaktív uralkodó közelében, az "örülök, hogy itt vagy nekem" típusú pillantással egyetemben. De most már mindegy volt, Alfred mindent tudott már róla, és ő is a fiúról, hiszen három éve a király még egyszer megkérte a kezét, ezúttal nem úgy, mint egy ismeretlenül előre kijelölt királynőt, hanem mint az egyetlent akit szeret. És ő boldogan igent mondott.

Leült az asztalhoz, vele szemben még üres volt a szék, de a fejét tette volna rá, hogy hallja a másikat ledobogni a lépcsőn. A sejtése csakhamar beigazolódott, és egy hálóruhás, félig éber fiatalember fordult be az ajtón - majdnem letarolva ezzel a bejárat mellett álldogáló, gyanútlan vázát. Arthur felállt a székből, egy lépést a király elé sietett és kinyújtotta a kezét, Alfred pedig hunyorogva egyet megcsókolta azt.

- Tudom Art, ez az etikett, de azért remélem egy rendes csókkal is elkényeztetted a férjedet így hajnalok hajnalán!

Hajnal? A királynő csak megforgatta a szemét, aztán elmosolyodva szorosan a másik mellé lépett.

- Good morning - suttogta az angol, aztán ajkát kínálva a másiknak közelebb hajolt. Minden reggelt így akart kezdeni, ezzel a gyengéd csókkal, Alfreddal, a királyával.

- Good morning, Miss! - kacagott utána, aztán felkapta Arthurt, és csak ölelte, ölelte szorosan, ujjaival néha megcirógatva a tarkóját, Arthur pedig jólesőn sóhajtott. Már magára sem vette a 'Miss'-t, csak halványan elmosolyodott rajta. És amúgy... Titokban mindig is imádta, ha Alfred ölbe vette, vagy csak a karjaiba kapta. Nem kifejezetten azért, mert akkor kapott pár boldog, már-már fantasztikusan édes csókot, vagy mert olyan volt, akár a repülés, nem. Egyszerűen csak szeretett a karjaiban lenni, a mellkasához bújni és hallgatni ahogy a szíve dobog. Ilyenkor végre annak érezte magát, mint ami valójában volt; királynőnek. Királynőnek az ő egyetlen királya oldalán, az ő egyetlen kedvese oldalán, ahová a végzet és az a kézfején lévő levél alakú tetoválás rendelte; ahol a szíve végül otthonra lelt.