Pókom, pókom...

Fandom: Welcome to Night Vale
Páros: Kevin x Diego
Műfaj: Drabble, Értelmetlen fluff(szerűség)
Hossz: Félperces
Megjegyzés: Hátömmm.... Ennél valószínűleg még sosem írtam rosszabbat. De ez a kép olyan hihetetlenül megfogott, hogy az én headcanonomban Kevin plüsspókkal flangál. Csapjatok le könyörgöm. De komolyan. Most. Mint egy pókot...

Kevin elszontyolodva ölelte magához plüsspókját, ahogy belegondolt az éjszaka folytatásába. Diegonak ma is sokáig bent kellett maradni – hiszen ő volt a StrexCorp vezetője, és egyben tudósa, így mindig elég sok feladat hárult rá. Ám most mintha gyorsan a negyedik hatványukig tornázták volna magukat az elvégzendő feladatokról írott listák; egyszerűen nem akart véget érni a munka; meg kellett szervezni mindent a Night Vale és Desert Bluffs közötti baseball-mérkőzésre. Többek között ezért nem szerette a baseballt. Azt meg egyenesen rühellte, hogy Diego a lelkét is kidolgozza ennek okán. Ez nagyjából annyit takart, hogy hajnali hatkor kelt a tudós, egy gyors körmöskávé, és egy picit lassabb, Kevinnek adott gyengéd csók után elrohant a kint várakozó, sárga helikopterig, elrepült az irodáig, és ott dolgozott látástól vakulásig. Általában – a szerencsésebb napokat értve ez alatt – éjjel tizenegyre esett vissza, kimerülten, karikás szemmel, így még csak szóba sem jöhetett egy kis romantikázás esetleg, ami pedig Kevinnél az utolsó cseppet – mit cseppet, hordót - is belelöttyintette a pohárba. A szezon második hetében már annak is felfoghatatlanul örült, hogy Diego hozzábújik alváskor, és érezheti a kellemes melegséget, és védelmet, amit a fekete hajú férfi természetes velejárójának tartott.

Ám úgy látszott, ma ez is elmarad; az óra kijelzőjén konokul 23:14 volt látható, bármennyire is tiltakozott volna ellene szegény bemondó. Úgy örült, hogy legalább John - kedvenc plüssjátéka - vele van, nélküle már biztos elsírta volna magát. Hiába volt felnőtt férfi, a kis kedvencét soha el nem hagyta volna, szinte megszállottan imádta. Tehetetlenségében végül az oldalára fordult, pótcselekvésként a pók hasát kezdte simogatni, és felidézte annak történetét.

Desert Bluffsban vásár volt, s Diegoval sétálni mentek. Igazából csak körbe akartak nézni, hogy minden szabályszerűen zajlik-e, ám ebből egy kisebbfajta randevú alakult ki. Egymásba karolva járták az utcákat, és megmosolyogták az ostoba, kirabolt embereket, a csicsás játékokat, meg a szenes sütemények kétségbeejtő látványát. A tudós csak akkor kapta fel a fejét, mikor Kevin megállt, és kitartóan szemezett az egyik pulttal, onnan pedig nyolc csillogó gombszem bámult vissza. Szinte kábultan lépett közelebb a játékhoz, és felemelve végighúzta puha bundáján a kezét.

- Gyönyörű... - suttogta ájtatos révületben, és egyszerűen képtelen volt elszakadni a nyolc láb, szem, a hatalmas piros csokornyakkendő és a rendkívül bársonyos külső gazdájától.

- Megtetszett a pókom, fiatalúr? - Josephine rekedten bicegett hozzá göcsörtös botjára támaszkodva.

- Igen! Olyan élethű és ahw – fúrta bele a fejét vigyorogva a plüsspókba, vígan kacarászva, majd hátranézett, mikor megérzett egy kezet a vállán. Diego állt mögött, és ő is mosolygott. Rá mosolygott. Aztán az öregasszonyra nézett.

- Akkor ezt a pókicát kérnénk – nyújtott át egy köteg pénzt Josephine-nak Diego, meg sem számolta. Csupán az érdekelte, hogy Kevint boldoggá tegye, és úgy látszott, ez sikerült; a fiú egész úton a plüsst és Diegot ölelgette felváltva és egyszerre is. Ragyogott a boldogságtól. A későbbiekben együtt nevezték el; a John megszólítást helyezték érvénybe. S onnantól John is családtagnak számított, még a rádióállomáson is mindig ott ült Kevinnel szemben.

Ismét magához húzta Johnt, és halkan szipogva hagyta, hogy a fáradtság legyűrje. Pókját ölelve aludt el, és még akkor sem kelt fel, mikor Diego hazaért, megcsókolta őt, és befeküdt mellé. Ahogy a tudós kettejükre húzta a paplant, átkarolta a vékony derékkal együtt a tetovált karokat és az abban tartott plüssfigurát is. Kevin megmoccant, de aludt tovább, ám arcára békés kifejezés, boldogságban, biztonságban élő szerelmesek mosolya költözött.

Diego már alig várta a reggelt, hogy közölhesse; az idénynek vége, és egész hétre szabadságolta magát, hogy végre kettesben lehessenek – mert a póknak nem lesz helye az ágyukban az elkövetkezendő időszakban.