Nyáridő

Fandom: The Avengers
Páros: Loki Laufeyson x Tony Stark

"Ugyanis mind a négy kerék tönkrement, mert valakinek nem volt jobb dolga az előző időkben teleszórni szegecsekkel és szilánkokkal az úttest teljes szélességét. Tony legszívesebben az elkövetőt is végiggurította volna párszor a hegyes felületen, ruha és egyéb védelmi réteg nélkül. És még rátaposni, korbáccsal ütlegelni, vagy bármi."
Fluff. Értelmetlen szivárvány-effekt gagyi címmel. Megyek elásni magam, de azért jó olvasást. Virágot kérek szépen a sírhantra. *elvonul ásóért*


- Ilyen nincs. Egyszerűen nem létezik... Nem lehet igaz... Miért pont velem? Miért pont most és itt?

Az út kellős közepén egy gyönyörű, fekete kocsi állt, mellette pedig két férfi nézegette a szerkezetet, az egyik dühösen, a másik kínosan vigyorogva. A barna hajú egyszer csak fogta magát, és belerúgott az első kerékbe, aminek az állapotára nem volt megfelelő kifejezés a "lapos" sokkal inkább a "nemlétező" állta meg helyét. Ugyanis mind a négy kerék tönkrement, mert valakinek nem volt jobb dolga az előző időkben teleszórni szegecsekkel és szilánkokkal az úttest teljes szélességét. Tony legszívesebben az elkövetőt is végiggurította volna párszor a hegyes felületen, ruha és egyéb védelmi réteg nélkül. És még rátaposni, korbáccsal ütlegelni, vagy bármi. Iszonyatosan dühös volt, és ezt meg lehetett érteni. A jármű igaz, hogy még elcsúszkált nagyjából két kilométert a felniken, na de mégis. Úgy volt, hogy elviszi nyaralni a félistent, hogy végre valami pozitív élménye is legyen a Midgardon található helyeket illetőleg. Erre már az elején beüt a ménkű, és hazavágja az amúgy is halálra szánt próbálkozást. Igen rémesen indult az egész, a terv megszületésétől a skandináv szépséggel való közlésig.

Egyfolytában olyan helyzetbe kerültek az utóbbi időben, ami mindkettőjüknek kellemetlen volt, és az utazás említésekor is éppen egy ilyen eset történt. Tony pont Loki ölében ült kedvenc, bézs színű kanapéja, és a férfi sápadt combjának kényelmét élvezve, mikor Bruce és Clint majdnem szó szerint berontott az ajtón. Ez mind nem lett volna baj, ha az előbbi helyzetet kompenzálja pár ruhadarab, egy pokróc, vagy Harry Potter láthatatlanná tévő köpenye. Bármi. De nem. A belépőknek az egymáson meztelenül helyet foglaló párost kellett elsőre kiszúrni, akik jócskán belefeledkeztek egymás kényeztetésébe, a heves csókokba, forró érintések tüzébe, az édes ajkakról elröppenő sóhajok éteri melódiájába...
Barton kis híján lelőtte a párt, azzal a mozdulattal, amivel szeme elé kapta kezét, hogy ne is lássa, amit látni vélt, majd retinasérülésre hivatkozva távozott. A szemüveges pedig csak tátogott, akár egy túl nagyra nőtt, szőrös -néha zöld harcsává változó - ponty. És a két rajtakapott szerencséjére nem történt meg a legrosszabb, eme színbeli változás elmaradt. A szeretett doktor ezzel bebizonyította, hogy akár a jóga, akár egy-egy spangli az őrangyalként funkcionáló nyugtató, az működik. Mindenki nagy örömére és megkönnyebbülésére természetesen. Viszont a helyzeten akkor sem tudott mit változtatni ez a szerencsés tény, úgy lebuktak, mint ahogy ama bizonyos könyvben meg van írva. És Tony nem értette, hogy miért kapják fel úgy a vizet, mikor már annyiszor zavarták meg őket szerelmeskedés közben, hogy már nem is számolta azokat. Éppen ezért döntött úgy - a földi élet szépségeinek bemutatása mellett -, hogy elviszi a fekete hajú veszedelmet egy hosszabb kiruccanásra, úgy talán zavartalanul élvezhetik egymást. Egymást, és nem a homokos talajból áradó hőséget, vagy a száraz, poros szelet. Mert jó buli a sivatagon hajtani végig, de csak akkor, ha ki is jut onnan az ember - azaz jelen esetben ember és jotun - fia.


- És most mi lesz? - Tony olyan fejet vágott Loki kérdését hallva, mint aki menten agyvérzést kap, de legalábbis ott zuhan össze, hogy aztán a porba kiáltsa az összes átkot, mi éppen eszébe jut.

- Na látod, ez egy brilliáns kérdés. Hasonlóan értelmes válasz esetleg nincs a tarsolyodban?

- Anthony. Nem én tehetek erről a helyzetről, tehát a port se rajtam verd el. De ha jól gondolom, nem ártana keresni némi árnyékot. A napszúrás nem túl kellemes az internet szerint. Vagy valami hasonló.

- Te komolyan ilyeneket keresel a neten? Mi vagy te, valami elfuserált dr. Hause?

- Hogy kicsoda? Mindegy, ne is mondd...

A félistennek eléggé betett múltkor a pontos "személyleírás" egy oroszlánnak vagy minek nevezett állatról, ami valami hülye filmben szerepelt, és elméletileg nagyon hasonlított rá. A testvére meg Thorra. Ez persze teljesen felidegesítette az asgardit. - Jól van Zordon... Ne kapd fel a vizet rögtön.

- Most már komolyan hagyd abba Anthony! Inkább azon gondolkozz, hogy most mihez tudnánk kezdeni...

- Nyugi van. Mobilom van.

Egy gyors konverzáció közte és Jarvis között egy meglehetősen furcsa gondolatot szült fejében, amit mosolyogva közölt a félistennel - vagyis csak az első felét a tervnek.

- Motel?

- Igen, nem is olyan messzire innen. Ott kicsit megpihenünk, és telefonálok. Ez lemerült - lengette meg Loki orra előtt a készüléket, majd lemondót sóhajtva vállára vette táskáját, és a másiknak is odaadta az övét.

- Tudod, tony, mikor azt mondtam, hogy ez a nyaralás jó ötlet, azt hittem igazam van. Viszont a helyzet fényében...

- Jobb lesz, hidd el nekem édes...

Megfogta a jotun kezét, és maga után húzta, többször is rámosolyogva azzal a tipikus, sármos Tony Stark féle százwattos vigyorral. Fél óra után Loki úgy érezte, hogy menten összeesik, hiszen genetikájából adódóan nem bírta a túl hosszan tartó, perzselő forróságot. Gyakrabban hunyta le szemeit, és kezét még inkább rászorította a milliárdoséra, attól remélve némi stabilitást.

- Jól vagy édes? - Anthony hangja megtörte a csendet, és kissé visszarázta az életbe Lokit.

- Nem tudom, feltűnt-e mikor kék bőrrel parádéztam előtted, hogy nem egészen vagyok ember, és még csak asgardi sem. Jotun vagyok, egy jégóriás...

- Nálam valóban magasabb vagy, de közel sem...

- Anthony. Mint mindig, most is sikerült kiszűrnöd a lényeget a mondandómból. A hangsúly a jégen van. Nem tolerálom valami jól a hőséget, legalábbis hosszú ideig, és az erőm nélkül nem. Mennyire van messze az a motel?

- Ha tippelnem kéne, két dűne, és elérjük - vette nyakába a félisten karját Tony, majd a kérdő tekintetet látva lágyan elmosolyodott. - Nem venném a szívemre, ha a karjaim között sülnél ropogósra, azt meg még annyira sem tolerálnám, ha összeesnél. Bár kétségtelenül imádlak a karjaimban tartani.

- Jó tudni... - lehelte Loki, és magában átkozta ezt a nyomorult emberséget, amit Odin kényszerített rá. Gyenge volt, és kiszolgáltatott. Bár egy rossz szava sem lehetett, hiszen nem az életét vesztette el, "csak" a mágiáját, ami az erejét jelentette. Ha jobban belegondolt, az életénél is fontosabbat vettek el tőle. De legalább Tony ott volt neki. Hiába volt túlontúl emberi, és mégoly gyenge dolog, hogy a férfire támaszkodott, mégis, jó érzést váltott ki belőle. Talán azért, mert élvezte a vele töltött időt - és itt nem csak a szexre gondolt, hanem a legátlagosabb közös pillanatokra is -, talán mert hízelgett neki, hogy a másik is ugyanígy érez, de az sincs kizárva, hogy végre biztonságban érezte magát az erős karok között.- Hé. Hová tűnt az az erős, mindenkit térdre kényszerítő, dögös istenség, aki vagy?

- Aki voltam. Nem vagyok többé isten. Csak egy szánalmas halandó... De hisz ezt jól tudod, nem?

- Csak támogatlak, azt akarom, hogy kibírd a szállásig. Most ne a szavaimon lovagolj Jégkirálynő.

Loki már szó nélkül hagyta a becenevet, aztán felnyögött afeletti örömében, hogy végre megpillantotta a motelt. Lepukkant, semmi jóval nem kecsegtető épület volt, de mégis. Árnyékot és némi vizet remélhettek tőle, tehát a céloknak pont megfelelt. Ahogy besétáltak a tákolmányba, rögtön megcsapta őket a benti - múltszázadi - légkondi szele, mely mosolyt csalt Tony arcára.

- Nézd, itt már kicsit jobb az idő, nem gondolod? Várj egy pillanatot, kérek szobát.

- Valóban... Jobb... - szédült le egy székre a fekete hajú, hogy megvárja, míg társa bejelentkezik, közben megpróbálta felmérni a helyet. A legjobb esetben is csak valami pókhálós, rozoga zugot kapunk... De mindegy, csak el tudjak dőlni valahol. Egy kis hidegvizes fürdő pedig egészen jó hatással volna rám...

- Gyere édes. És ha a banya kérdezi, lapos nő vagy. - az értetlen arcot látva vigyorogva hozzátette - Csak így kaptunk közös szobát. Éspedig most nyaralunk, tehát a szobában kettő embernek kell lenni. Egy Lokinak és egy Tonynak.

Loki felállt, és halkan felkuncogott erre a mondatra, aztán belekarolt Anthonyba, és közösen elindultak szállásuk felé. - Nem is rossz az az összetétel... És tudod ha adsz egy kis erőt - itt félreérthetetlen pillantást vetett a kékes fényben játszó pólóra -, akár tényleg menne egy női test. Nem biztos, de lehetséges. Ha túl akadékoskodó lenne a hölgy...

- Nekem így kellesz, ahogy vagy édes. És utólag úgy sem tehet semmit...

- Utólag?

- Aha. Ameddig nem távozunk, kénytelenek leszünk a szobában maradni, feltéve, ha nem akarunk kikerülni vissza a hívogatóan forró homokra.

- Az inkább nem szeretném. Kád van? - nyitott be keresgélve tekintetével Loki, előbb a szobába - kétszemélyes ágy, két szék, egy kis asztalka, és egy ajtó alkotta a berendezést -, majd a másik helyiségbe, ahol megnyugodva konstatálta, hogy az említett tárgy ott díszeleg a fürdő sarkában.

- Úgy látszik igen. Dőlj el, engedek vizet neked, te nebáncsvirág - vigyorgott rá a félistenre Tony, és egy cuppanós puszi után nekilátott az előbb említetteknek, míg a másik - morogva ugyan, de eldőlt a kényelmesnek nem igazán titulálható ágyon. A rugók nagyokat nyögtek az ő könnyű súlya alatt is, el sem merte képzelni, hogy mi lesz este, ha Stark rámászik. Éspedig rá fog, ebben biztos volt. Hallgatta a víz csobogásának halkított hangját - Legalább az ajtók tompítják kicsit a hangot - somolygott bele a párnába, és kezeivel átölelte azt. Talán kicsit el is aludt - vagy csak félálomba süllyedt -,mert Anthony simítására nyitotta ki ismét szemeit.

- Kész a vized édes... Bevigyelek?

Arcán jól látszott a rejtegetni próbált aggodalom, hiába, nagyon féltette az asgardit. Bár, ha a jotun jobban belegondolt, egész hízelgő, hogy így körülugrálja őt a férfi, tehát bólintott egy beleegyezőt. Óvatosan zárultak köré a védelmező karok, és szorosan megtartották őt. Belélegezte a milliárdos illatát, és fejét még közelebb fúrta az izmos vállhoz; majd később ráfogja a legyengült szervezetére. Anthony letette őt a bekészített székre, és mintha porcelánt érintene kezdte eltávolítani párja ruháit. Loki pedig élvezte, ahogy a szokottnál jóval gyengédebben vetkőztetik le, ahogy megkapja azokat a kis simításokat, amik jelzésértékűek; "itt vagyok, érted vagyok, szeretlek", a kedveskedő csókot arcára s ajkára. Végül nem tudta türtőztetni magát, és belecsókolt Tony nyakába, rácsimpaszkodott, kezeivel-lábaival fonta körbe mellkasát és derekát; nem akarta elereszteni.

- Mit szólnál hozzá, ha te is ledobálnád ezeket a göncöket?

Már a kérdés hangszínében ott lapult a nem rejtegetett cél, a vágy, a meztelen Anthony szellemképe, ahogy a vízben ölébe ülteti társát. És ki volt a zseni, hogy ellenálljon asgard szépének, főleg ha ily félreérthetetlen célzást kap? Felhívást egy vad, érzéki, vért forraló keringőre.

- Azt hiszem, nem szólni akarnék utána - vigyorodott el a férfi, és kibontakozva a szorításból nekilátott magát is lecsupaszítani, a félisten méregető pillantásainak kereszttüzében.

- Kivételesen elhallgatsz? - A jotun már a kádban állt, mire Tony ismét ránézett. És ott elveszett a látványban; a fekete hajú széttárt lábakkal állt a vízben, egyik karját csípőre tette, míg másikkal saját mellkasát karcolta végig. Méregzöld szemek tekintettek lelkének mélyére, és szinte csak suttogásként, lágy hajnali szellőként ért el hozzá a mély, férfias hang; - Anthony, gyere...

Aztán engedett mindennek, vágyainak, szenvedélyének, a hívogató démonnak, aki napról napra egyre mélyebbre rángatta a forrongó pokolba, hogy pillanatonként kaparintson meg újabb darabkákat eddig bolyongó szívéből. Szép lassan az egész az övé lesz, és ez a folyamat megállíthatatlanná vált közöttük. Elvenni - szívet, lelket, életet, szabadságot -, adni - szerelmet, édes kínt, fájón lángoló érzések bűnös delejét -, és birtokolni - egymást, és nem többet.

Beleereszkedett a vízbe, és az ősi hévvel zárta ölelésébe felette térdelő szeretőjét, aki olyan készségessé vált karjai között, mint egy megszelídített macska. Ráadásul úgy is viselkedett mint az említett; harapta, nyalta a felkínálkozó felületeket, ráadásul dörgölőzött is.
- Loki... Édes... - Stark ködös tekintettel nézett kedvesére, míg teste minden részét megérintette, hosszabb rövidebb ideig simogatta, míg vörösre nem csókolta a puha ajkakat. Látta őt, és örült, hogy látja, hogy láthatja. Ez az egész csak valami csoda folytán következhetett be - szokta magának mondogatni, mikor a félistennel egy ágyban feküdt, és a másik egyenletes szuszogását hallgatva rájött, hogy többé nincs egyedül.

Az asgardi olyan közel húzódott hozzá, amennyire csak a szűk kád engedte, és fél kézzel összefogta merev tagjaikat, hogy aztán egyszerre nyögjenek fel, és kapjanak levegő után, mikor megmozdította ujjait. Körüljárta a két vesszőt, az érzékenyebb területekre külön kitérve, remegve a kéjtől, és a milliárdos heves csókjaitól, aztán gyorsan verni kezdte maguknak. Tony átkarolta mindkét kezével, most teljesen átadta az irányítást. Csillagokat látott, mikor egy erősebb markolás következett, és érezte, hogy nemsokára magával rántja az az irgalmatlan erő a megsemmisülésbe, ami mégis a teremtés magasztosságával létezett.Csak még pár mozdulat, egy-két simítás, és átélte az extázis gyönyöreit, amire csak rátett még egy lapáttal saját neve, finom, csókolnivaló ajkak által lehelve.
Lassan rendeződött légzésük, és a bukott rónörökös olyan elégedetten nézett le párjára, mint ama bizonyos cicák - Anthonynak ott és akkor szöget vert a fejébe, hogy egyszer meglepi őt egy macskafüles hajpánttal, ha már ennyire hasonlít, meg esetleg egy plusz farkincával.
Az idilli csendet a mobil csengése zavarta meg. A felül terpeszkedőnek szúrt előbb fület, aztán ravasz vigyor ült ki arcára. - Szóval lemerült...? Fogadjunk, hogy már úton van valaki ide, jól sejtem?

- Nem egészen. Ez a hívás azt jelenti, hogy már itt van. Jobban vagy már?

- Mehetünk, ha erre gondolsz, már remekül vagyok. De majd még kapsz ezért a hazugságért... Bár most már értem, hogy mire volt jó ez a kis "motellátogatás".

- Naa... A hazugságok istenétől kikapni, mert füllentettem - egész ironikus dolog. Bár ha én választom meg a büntetést, akkor...

- Anthony, indulás. Nyaralni készültünk nem? Mutass meg nekem valami igazán szépet itt a földön - Stark már épp készült volna mondani valamit, mikor Loki még hozzátette - A szobádon kívül.

- Na de Loki...